Mt 24,4–14

Jézus ez előtt a templom lerombolásáról beszélt. Ez váltotta ki a kérdést tanítványaiból: „mikor lesz ez, és mi lesz a jele”. Hisznek benne, hogy Jézus eljön hatalommal, de bennük lehetett, hogy ez egy közeli, látható győzelem lesz. Még feltámadása után is abban reménykedtek, hogy most fogja „helyreállítani Izráel királyságát” (ApCsel 1,6). A templom pusztulásáról hallva arra gondolhattak: „hát akkor hogyan fogsz visszajönni, hogyan fogsz győzni?”

Jézus minden látható (látszólagos) vereség ellenére győz. Ebben kell szilárdan hinniük az akkori tanítványoknak és a maiaknak is.

„Mi lesz a jele?” – ha csak bajokat, vereségeket látunk, akkor honnan fogjuk tudni, hogy az Ő visszajövetele közel van? Szeretnénk jeleket látni, és Jézus beszél is jelekről, de olyan jeleket említ, amilyeneket nem kívánunk. Ne kívánjuk a jeleket, hanem higgyünk abban, amit Ő kijelentett, és amit róla korábban elmondtak a próféciák. – Neki higgyünk, és ne tetszetős dolgokat hirdető hamis prófétáknak.

„Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tévesszen titeket!” Meg ne tévesszenek abban, hogy kicsoda Krisztus. „Sokan jönnek, akik azt mondják: én vagyok…” – de azok közül egyik sem Krisztus. Krisztus az a Jézus, aki meghalt értem az Atya iránti engedelmességből és az énirántam való szeretetéből, és aki velem van minden napon a világ végezetéig. Ismerem a hangját, felismerhetem, hogy egy-egy tanítás, vagy egy gondolat Tőle származik vagy sem. Vallást tehetek róla, mert Ő az igazság (a valóság). – Aki nem ebben él, nem ebben bizonyos, azt meg lehet téveszteni olyan tanításokkal, amelyek „hasonlók Jézus tanításaihoz” (pl. állítják, hogy a buddhizmus némely tanítása közös Jézuséval), vagy amelyek „békességet hirdetnek a különböző vallások között”, és létrejön egy keverék-vallás, amely nem hirdeti, hogy az ember bűnös, és hogy ebből egyedül Krisztus szabadít meg a kereszt által.

A bekövetkező események (folyamatosan voltak és vannak, de sokasodnak):

• A templom lerombolása és a háborúk még nem jelentik a véget. „Ne rémüljetek meg”, mert az Úr ezek alatt is megtart minket. A háborúk alatt is lesznek hívők a földön, mert feladatuk van. Bizonyítanunk kell azzal, ahogyan élünk, és szólnunk is kell róla, hogy mi „a megtartó Úr Jézus Krisztust várjuk” (Fil 3,20).

• „Éhségek, döghalálok, földindulások”: a nyomorúság kezdete. Ezek ébresztenek minket, hogy várjuk az Urat és vállaljuk Őt.

• „Nyomorúságra adnak, gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” – ezek azok, akik Krisztus nevét vallják, azt, hogy egyedül Ő az Úr. Van, ahol nyilvánvaló ez a gyűlölet, a hívők üldözése. Európában még nagy a névleges keresztyénség, az átlag vallásos keresztyén nem tud az üldözésekről (az itt történtekről végképp nem). A hívőnek döntenie kell, hogy beolvad a kényelmes névleges keresztyénségbe, vagy vállalja egyedül Krisztust.

• „Sokan elárulják és meggyűlölik egymást”: a vallásos a hívőt (Kain és Ábel). Ha valaki arról beszél, hogy Jézus segítségével ki tudott állni mellette, meg tudta vallani Őt, és ezért bántották, az nekem bátorítás (kellene hogy legyen). Ha pedig arról beszél, hogy a támadások elgyengítették, akkor nekem kell bátorítanom – meg tudom-e tenni? A nem hívő reakció ilyenkor: irigység (amiért a másik meg tudott állni) vagy káröröm (ha nem tudott). De nekünk ez szól: „Bátorítsátok egymást, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

A hamis próféták szép dolgokat hirdetnek, mégis sokasodik a gonoszság – mert ahhoz, hogy ne sokasodjon (bennem, körülöttem), meg kell térnem, ők pedig a kényelmesebb utakat, az olcsó kegyelmet hirdetik. – „A szeretet sokakban meghidegül”: bennem, bennünk ne hidegüljön meg, akkor sem, ha úgy látjuk, hogy „a hívőkben sem lehet bízni”. Jézus tudta, mi van az emberben (hogy nem lehet bízni benne), mégis szeretett minket, és önmagát adta értünk.

„Aki mindvégig kitart” (13) – evangélium (ld. köv. vers) az, hogy ki lehet tartani mindvégig, mert Jézus a látható (látszólagos) vereségek ellenére is győztes. Az egyházon (a hívők közösségén) a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni, lesznek, akik mindvégig kitartanak – ez lesz „bizonyság minden népnek” – az utolsó bizonyság, mert „akkor jön el a vég”. Mi is megmaradhatunk a győztes Jézus Krisztusban, és maradjunk is meg benne. Kísért az, hogy a könnyebb útra lépjünk, de Jézus a mi utunkat elkészítette, és végig is vezet rajta.

Mt 28,18–20

Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.